Huh, egy kicsit izgatott vagyok , mert ez az első blog bejegyzésem. Bár nem hiszem hogy bárki is elolvasná valamikor, de ezt a blogot egy naplóféleségnek szánom ezért kicsit furcsa érzés arra gondolni, hogy mások is elolvashatják. Oké, nem írom le a saját nevem, se mások (valódi) nevét, de azért mégis furcsa, hogy bárki elolvashatja itt azt, amit még a hozzám legközelebb állóknak sem mondok el. Bár talán épp ez benne az izgalmas.... Na jó, asszem ebből ennyi elég is.
Magamról talán annyit, hogy elég zárkózott vagyok. Mert amikor csak magamat próbáltam adni, annak szinte mindig rossz lett a vége. Például tisztán emlékszem arra, hogy gyerekkoromban (főleg óvodáskoromban) még elég nyitott és barátkozós voltam. Most meg már otthonról is utálok kimenni. De ugyanakkor meg úgy érzem néha, mintha börtönbe lennék zárva. Kicsit skizo, tudom, de ez van. Ja és mindez 22 éves koromban van, amikor már szinte mindenkinek megvan a maga társasága, barátai, barátnője stb.. Szóval nem egészen úgy alakul(t) az életem ahogy azt elképzeltem.
Más. Szeptember 1.-2.-3. lesz két tantárgyból is vizsgakurzusom, amikre eddig még semmit nem tanultam. Van még kb 6 napom. Jó mi? Pedig ott volt rá az egész nyaram hogy tanuljak, rá is értem volna, de nem tettem. Egyszerűen nem tudok hozzákezdeni és ez megőrjít.
Na, asszem most befejezem és most már TÉNYLEG ELKEZDEK TANULNI!!! Remélem a következő bejegyzésem már kicsit optimistább lesz. De azért ezt sem bánom. Ha meg valakinek nem tetszik, az meg nyugodtan tovább mehet és kész.
Azt hiszem nagyjából ennyi. Aki meg mégis elolvasta volna annak meg tényleg köszönöm, hogy rászánta az idejét. Bár nem hiszem hogy nagy élmény lehetett, de azért később ha valaki véletlenül idetéved és még le is írja a véleményét vagy ami eszébe jut arról amit írtam, vagy bármit amit akar, azért is nagyon hálás lennék.
Na jó most már tényleg befejezem.
